Gyógypedagógia segítségnyújtás az iskolában
Pályakezdő gyógypedagógusként találkoztam előszőr Danival.
Hatodik osztályos volt, szakértői vizsgálata alapján készült diagnózisa F 84.5 – Asperger szindróma, magas intellektussal együttjáró tünetegyüttes, kialakulásának oka ismeretlen. Jellemző, hogy társas interakcióikat nehezen kontrollálják, nem megfelelően alkalmazzák a nonverbális kommunikációt. A szociális képességeik fejletlenebbek, így kevésbé képesek a kapcsolatteremtésre, illetve annak fenntartására. Érzelmi kapcsolatokat nehezen alakítanak ki.
Kezdetektől fogva heti négy órában dolgoztunk együtt három éven keresztül. A feladat alapos felkészülést kívánt. Rendszeresen olvastam a szakirodalmat és sokat gondolkodtam azon, hogy milyen módon tudnám segíteni a fejlődését, hogy az valóban produktív legyen. Daninak nem voltak nehézségei a tanulásban, hanem a szociális helyzetekben volt bátortalan, visszahúzódó. Nehezen barátkozott, sok idő kellett ahhoz, hogy valakit közelebb engedjen magához, nyíltabb legyen, akárcsak abban, hogy elfogadja a neki szánt segítséget. Eleinte csak kérdezgettem, beszélgettünk, igyekeztem megismerni, mit szeret csinálni szabadidejében, mik azok a dolgok, amik felkeltik az érdeklődését. Az első évünk nehéz volt, mert az első félév végére már nagyon elfáradt. Nehezen lehetett motiválni, sokszor fáradtan és ingerülten érkezett a fejlesztésekre. Ez idővel sokat javult, jobban terhelhetőbb lett. Abban a tanévben volt egy olyan nap, mikor dupla óránk volt egymás után, ráadásul a nap végén. Igazából itt kezdődött a mi „kalandunk”. Mivel nagyon szeretett társasjátékokkal játszani, így azt találtam ki, hogy ezen a két órán ezzel fogjuk tölteni az időt. Nem is akárhogyan! Ha ismertem, ha nem az adott játékot, én mindig úgy tettem, mintha még soha nem hallottam volna róla. Így neki minden egyes alkalommal, minden új játékot el kellett magyaráznia nekem. Ez hatalmas feladat volt az ő részére. Hiszen éppen a kommunikáció volt az ő akadálypályája. De rájött, ha játszani szeretne, akkor meg kell birkóznia ezzel a feladattal. Az első sikert követően rengeteg játékkal ismerkedtünk meg, nagyon jókat játszottunk.
Azokon a napokon láttam reggelente, amikor jött az iskolába, hogy a kezében van egy zacskó, tudtam, hogy ott bizony egy nagyon izgalmas újabb társasjáték bújik meg. A tanév végére már odáig jutottunk, hogy magától segített nekem a játék közben, főleg a stratégiai játékoknál. Nagyon ügyes volt és mindig ő nyert. De azt engedte, hogy én is tudjak érvényesülni. Emlékszem, egy alkalommal próbált megtanítani sakkozni. Nem volt jó napja, mivel én nem tudtam sakkozni. Ebben a helyzetben igazán mérges lett rám, hogy miért nem vagyok képes megtanulni a szabályokat. Zavarba ejtő megjegyzései voltak, hozzáteszem, joggal. Talán ezeket már neki is mondták néha vagy akár rendszeresen így minősitették. Viszont ami pozitív volt, egyből elnézést kért a viselkedése miatt.
Mikor lezártuk az első közös évünket, megbeszéltük, hogy a következő tanévben is folytatjuk a tanév során kialakult „hagyományunkat”. A hetedik osztályba lépve már nem okozott fejtörést, hogy mivel fogjuk gazdagítani a fejlesztéseinket. Sokat dolgoztunk teremben, rengeteg szituációs feladatot alkottunk és oldottunk meg, de arra gondoltam, hogy ez már kevés. Így jutott eszembe, hogy ezeket az iskola falain kívül is ki kellene próbálnunk. A szülők ehhez hozzájárultak és tervünket támogatták. Az intézmény vezetői is bíztak bennünk. Így nem volt akadálya tervünk megvalósításának. Hetente egyszer, két éven keresztül, iskolán kívüli, interaktív óráink voltak. Fő cél az adaptív viselkedés fejlesztése volt. Nyakunkba vettük a várost. Természetesen minden egyes külső alkalmat megelőzte egy felkészítő óra. Itt megbeszéltük, hova megyünk, mit fogunk csinálni, én mit várok tőle. A helyszín kiválasztása és a feladatok megbeszélése mindig a tanuló beleegyezésével történt. Elég széles volt a repertoár. Elsőként a gödi postát ismertük meg. Megnéztük, milyen ügyeket lehet ott intézni. Megismerkedtünk azzal, hogyan tudunk csekket befizetni, kezébe adtam a pénzt és a csekkeket. Először a kiszámolt befizetendő összeget adtam a kezébe, a későbbiekben már módosult a gyakorlat, mert több pénz volt nála, ezért a visszajáró összegre is figyelnie kellett. Kezdetben zavarban volt, de hamar örömét lelte a neki szánt feladatokban. Láttuk, hogy vannak szép képeslapok.
Abból is vettünk egyet. Visszasétáltunk a terembe és megtanultuk, hogyan is kell képeslapot küldeni valakinek. Ő a nagymamájának küldött egy szép lapot. Ebben az időszakban leveleket is adtunk fel, így készítettük el az anyák napi levelet, amit Édesanyjának küldött el postán. Még arra is ügyeltünk, hogy a levél kézbesítése az anyák napja előtt történjen. Voltunk boltokban vásárolni. Tájékozódtunk a reklámújságok alapján, majd a helyszínen is ismerkedtünk az árakkal. Választottunk egy süteményreceptet, melyhez kapcsoltan készítettünk egy bevásárlólistát. A hozzávalókat a séta alkalmával megvettük és meg is sütöttük a finomságot. Ez egy igazán izgalmas feladat volt, nagyon élveztük mindketten. Jártunk zöldségesnél, ott megnézhettük és kézbe vehettük a zöldségeket és gyümölcsöket. Le is tudtuk mérni őket, igy előzetesen kiszámoltuk, hogyan változik az át a mennyiségtől függően. Mikor jó idő volt, akkor cukrászdában is megfordultunk. Ügyesen, önállóan ő rendelt magának, majd utána nekem is süteményeket. Megismerkedtünk a gödi közösségi közlekedéssel is. Először tanulmányoztuk a menetrendeket, majd útvonalat terveztünk. Megbeszéltük, hogy honnan hová szeretnénk eljutni, melyik jármű lenne a legideálisabb számunkra. Fontosnak tartottuk arra is figyelni, hogy anyagilag melyik útvonal vagy közlekedési eszköz használata éri meg jobban. Kimentünk a környező buszmegállókba, ott is tanulmányoztuk a menetrendeket.
Fel is szálltunk és mentünk egy-két megállót, majd a másik busszal visszajöttünk. Később a vonatállomást látogattuk meg, kipróbáltuk, hogyan kell a pénztárnál jegyet venni, ez lényegesen könnyebb volt számára, mint az automata használata. De végül mindkettő használatát sikerült megtanulni. Ellátogattunk a kertészetbe, ahol virágokat vettünk. Ezeket elültettük az iskola udvarán. Palántákat is ültettünk, folyamatosan figyeltük, hogy nőnek, majd a megérett terméseket leszüreteltük. Akkor még működött a településen okmányiroda, oda is bementünk, megnéztük, milyen ügyeket lehet ott elintézni.
Az utolsó tanévben próbáltunk felkészülni az iskolaválasztásra. Megbeszéltük, milyen új helyzetek várnak majd rá. Elkísértem egy gimnáziumi nyílt napra is. Ott meghallgattuk az intézményvezető beszédét, a diákok beszámolóját. Ezt követően ő egyedül kapcsolódott be óralátogatásba, közben sikerült beszélnem az intézmény vezetőjével arról, hogy náluk milyen a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása. Van-e gyógypedagógus, pszichológus, hogyan oldják meg az együttnevelés feladatát. Kellemes délelőttöt töltöttünk el együtt Danival. közösen bejártuk az iskolát, közben megbeszéltük, mi az, ami tetszik neki, mi az, ami kevésbé. Beszélgettünk a közlekedésről, hogyan tudna a legegyszerűbben eljutni az új iskolájához.
Azt gondolom, hogy sokat dolgoztunk a közösen eltöltött három évben. Mindezt úgy tettük, hogy abban ne a feladat legyen a domináns, hanem az ötlet, az alkotó tanulás. Igyekeztünk mindenbe belekóstolni, felkészülni a nagybetűs életre. Összekovácsolt minket ez a sok program, egy-egy feladat megoldását követően vártuk a következő fejlesztő alkalmakat. Ahogy kicsöngettek, Dani már a szobában várt rám. Ha esetleg az osztálynak volt programja, ő akkor is az én fejlesztésemen vett inkább részt. Az utolsó fejlesztő óránkon kaptam tőle egy búcsúajándékot. Egy éven keresztül dolgozott egy választott témán, amihez rajzok sokaságát készítette el. Ezeknek nem lenne jobb helye máshol, csak nálam, ezzel adta át az albumot. Megkért, hogy őrizzem meg neki. Azért hozzátette viccesen, ha van időm, fénymásoljam le őket (több tucat rajzról volt szó). Úgy éreztem, hogy nagyobb dolgot nem adhatott volna nekem, mint a bizalmát. A mai napig szeretettel őrzőm a kedves rajzokat.
Írta: Volenticsné Merényi Dóra Tünde, gyógypedagógus, értelmileg akadályozottak-tanulásban akadályozottak szakirány; Huzella Tivadar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola