SZORONGÁS AZ ISKOLÁBAN

Az iskola feladata a tanítás, ismeretek átadása, de még inkább készségek kialakítása, fejlesztése. A szorongás gátolja az agykéreg működését, alacsonyabban található idegrendszeri területek válnak aktívvá, ezért szorongó állapotban nem lehet ismeretet befogadni, rögzíteni, de előhívni is nehéz pl. iskolai, számonkérési helyzetben. Ezért nagyon fontos, hogy a tanulás – az iskolában és otthon is – oldott légkörben történjen.

MIT TEHETÜNK SZÜLŐKÉNT?

A gyerekek alkata, biológiai, idegrendszeri sajátosságai különbözőek, vannak érzékenyebb, szorongásra hajlamos gyerekek. Azonban empatikus neveléssel csökkenthető a szorongás, megfelelő önbizalom, jó önértékelés alakítható ki.

Ebben segít pl. a Szülői APP.

A: Attention – Figyelem

P: Perspective taking – Perspektíva váltás

P: Providyng Emphathy – Együttérzés, empátia.

Mindez azt jelenti, hogy a gyermek érezze, hogy a szülő figyel arra, amit mond, tesz, gyermekéhez való hozzá állása az odaforduló kíváncsiság.

Képes behelyezkedni a gyermek nézőpontjába, a gyerek szempontjából próbálja megérteni a helyzetet.

Miután a szülő fölvette a gyermek nézőpontját, képes megérteni a gyermek szempontját, együttérez vele (Cooper, Redfern, 2021).

Ha a gyermek szorong, zaklatott akkor az első, amit tehetünk, hogy próbálunk érzelmileg kapcsolódni hozzá. Még nem tudja szabályozni az érzelmeit, a felnőtt segít neki ebben, ilyenkor a felnőtt viselkedése minta is a gyerek számára, így taníthatjuk meg arra, hogy ő is képes legyen az érzéseit, viselkedését szabályozni.

Kiemelném annak a fontosságát, hogy tanulási-, iskolai helyzetben csak azt várjuk el a gyermektől, ami életkora, idegrendszeri fejlettsége, képességei alapján elvárható. Ha szükséges végeztessünk tanulási képességvizsgálatot, hogy elvárásaink a képességeknek megfelelőek legyenek. Alap- és részképességei, intelligencia szintje, érzelmi teherbíró képessége alapján nagyon különbözőek az egy osztályba járó, de akár az egy családban élő gyerekek is. Más ütemben képesek tanulni, fejlődni, mindenkinél az önmagához képest tapasztalható fejlődést értékeljük.

Ha valamelyik tantárgy esetében nehézség adódik, általában jobb, ha nem a szülő, hanem képzett tanár korrepetálja a gyermeket.

Amikor úgy adódik, hogy a szülő tanul gyermekével, ez a helyzet könnyen megtelhet feszültséggel. Mi segít ilyenkor?

Egyrészt a „Szülői APP” vagy pl. a Drámamentes fegyelmezés c. könyv (Siegel, Bryson, 2015) tartalmának ismerete.

Konkrét példákkal szemlélteti, hogyan lehet gyermekünkhöz könnyebben kapcsolódni, ezáltal szorongását oldani, megnyugtatni.

Természetesen nem csak tanulási helyzetben használható!

Otthon nagyon fontos a rendszeres napirend, hogy megfelelő időben, nyugodt körülmények között tudjon tanulni és pihenésre, érzelmi töltődésre is maradjon idő. Lényeges, hogy szabad, általa választott játékra is rendszeresen legyen lehetősége. Fontosak az időhatárok, a napi ritmus, de a gyermek állapotához, szükségleteihez igazodó rugalmasság is (Eigner, 2020). Erről a rugalmasságról Vekerdy Tamás is számos könyvében, cikkében ír.

Az, hogy a gyermek hogyan érzi magát az iskolában, attól is függ, hogy milyenek a kortárs kapcsolatai, vannak-e barátai. Sajnos gyakran előfordul, hogy az iskolában bántják egymást a gyerekek. A „bullying” bántalmazás, zaklatás gyakoribb, mint gondolnánk. Legyen bátorsága és ilyenkor merjen segítséget kérni. Sokszor találkozhatunk a zaklató, az áldozat és a szemlélők jelenségével (Coloroso, 2014).

Gyakran előfordul, hogy pl. az iskolában, az órák közti szünetben egyik gyerek (a zaklató) bántja a másikat (az áldozatot). Több gyerek van körülöttük (a szemlélők) akik csak figyelik, hogy mi történik. Nagyon fontos a gyerekek tanítása arra, hogy ilyenkor ne maradjanak szemlélők, hanem minél hamarabb szóljanak a pedagógusnak.

Az is meghatározó, hogy a bántalmazott tanulónak milyen a kapcsolata a tanítóval/tanítónővel. Tapasztal-e megértést, elfogadást, amikor szükséges, kap-e segítséget. Továbbá lényeges, milyen a szülő és a pedagógus kapcsolata. A pozitív viszonyulás egymáshoz vagy ha nincs összhang közöttük, mindkettő hat a gyerekre.

Az iskolában és az otthoni tanulás során is sokszor teljesítményhelyzetben van a gyermek és ilyenkor gyakran jelentkezhet a szorongás. A gyermek és a szülő részéről is. Elég jó vagyok-e? Illetve, hogy elég jó-e a gyermekem. Ha a szülő bízik saját magában és gyermekében, akkor a szorongás kevésbé jelentkezik (Vekerdy, 2017).

A SZORONGÁS FAJTÁI

Létezik debilizáló és facilitáló szorongás is. A debilizáló szorongás jellemzője, hogy elvonja a figyelmet a feladatról, alkalmatlanság érzését kelti. Bénító, az sem jut eszembe, amit egyébként tudok. A facilitáló szorongás a feladatra irányítja a figyelmet, segít abban, hogy képes legyek teljesíteni, hogy érezzem, hogy a helyzetnek van tétje és erőtartalékaimat mozgósítsam. A színészek, előadó művészek gyakran elmondják, hogy facilitáló szorongást élnek át, ami segíti őket abban, hogy jobban szerepeljenek. Otthoni és iskolai elfogadó légkörben általában a facilitáló szorongás jellemző.

A szülő feladata, hogy már csecsemőkorban, később óvodáskorban lehetőségeket és pozitív visszajelzést adjon, ez a viszonyulás teremti meg annak feltételeit, hogy a gyerek az iskolai helyzeteket és a tanulást ne unalmasnak vagy szorongást keltőnek, hanem érdekesnek élje meg, saját magát pedig hozzáértőnek, sikeresnek (Csíkszentmihályi, 2010).

A pozitív visszajelzés kedves gesztus, mosoly, dicséret legyen és ne tárgyi jutalom, hogy a gyermek belső motivációja erősődjön.

A tanulási helyzetekben segít, ha az elvárások a gyermek képességeihez igazodnak. Megfelelő helyzetben a:

- „Bízom benned!”

- „Tudom, hogy képes vagy megcsinálni!”

- „Büszke vagyok rád!”

önbizalmat erősítő varázsmondatok lehetnek.