JÓ KÉPESSÉGŰ, KÜLÖNLEGES, CSODABOGÁR, VAGY TEHETSÉGÍGÉRET?

AMIT A SZÜLŐNEK TUDNI, TENNI ÉRDEMES GYERMEKE (TEHETSÉG) FEJLŐDÉSÉNEK TÁMOGATÁSA ÉRDEKÉBEN KISISKOLÁS KORBAN!

Minden szülő a lehető legjobbat szeretné gyermekének megadni, személyisége, képességei fejlesztése érdekében. Ez azonban nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Honnan lehet felismerni valójában mire van és mire nincs szüksége az adott életkorban a gyermeknek az optimális fejlődéséhez?

Annak ellenére, hogy tudjuk, minden gyermek egyedi, saját személyiségvonásokkal, képességstruktúrával, más szükségletekkel rendelkezik, mégis nagy a késztetés a kategorizálásra. Átlagos, kiemelkedő, lassú, különleges, különc, egyéniség, kis zseni, polihisztor stb. és tesszük ezt már szinte csecsemő vagy óvodás-, de kisiskolás korban biztosan.

Amikor azt tapasztaljuk, vagy azt a visszajelzést kapjuk, hogy gyermekünk valamilyen területen nagyon ügyes, nagyon jó képességekkel rendelkezik „sokra viheti”, akkor fokozottan megéljük a szülői felelősséget. Ezekben a helyzetekben a szülők többsége nem rendelkezik személyes tapasztalatokkal. Ritkán fordul elő, hogy pont azon a területen, gyermekkorában ő is tehetségígéret volt, és vannak a tehetség kibontakozásáról saját élményei. Az ilyen emlék, élmény hiánya előhívja vagy fokozza a bizonytalanságát.

HONNAN TUDOM, HOGY TEHETSÉGÍGÉRET

Az óvodás, kisiskolás korú gyermekre vonatkozóan legjobb a mértéktartó fogalmazás. Miből lehet látni, sejteni, vélelmezni, hogy a gyermek más, hogy tehetséges? Szülőként tapasztalhatja, hogy gyermeke másképpen vesz észre jelenségeket, mást lát meg a környezetében, eltérő módon gondolkodik, másképpen reagál. Az érzelmei megélésében is különbözik a testvérétől, vagy a kortárscsoport tagjaitól. Hosszasan képes elmerülni egy-egy tevékenységben, nagyon kitartó, sok energiája van, gazdag a szókincse. Szélsőséges módon viselkedik, gyakran tapasztalható, hogy egymásnak teljesen ellentmondó jellemzői vannak.

„Ami a tehetség esetében a legfontosabb szabály, hogy minden hatványozott körülötte. Az aktivitás és a pusztítás, a fejlődés és a szenvedés, az öröm és a bánat, a kegyelem és a gyűlölet” (Gyarmathy, 2021).

Bizonyos jelek már csecsemőként láthatóvá válnak, egyes területen gyorsabb fejlődés, fokozott figyelem, érdeklődés a környezet iránt, nagyobb mozgásigény. Ezek azonban csak később nyernek értelmet, azonosítást, mint tehetség jellemzők.

A kisgyermekek fejlődése nagyon eltérő ütemű lehet. A korai gyors fejlődést egy területen követheti a lassulás, vagy stagnálás. Más terület pedig később lendül be, és gyorsan behozza részleges lemaradását. Mindezért a lehető legfontosabb, amit szülőként ebben a korai életszakaszban tehetünk gyermekünk érdekében a biztonságos kötődés kialakítása. Ez a kapcsolati mintázat köszön vissza valamilyen mértékben módosultan a későbbi kapcsolatokban is.

MIKOR KEZDŐDIK A TEHETSÉGFEJLESZTÉS?

Felmerülhet az olvasóban, hogy a nagyon korai életszakasznak is szerepe van-e a későbbiekben a tehetségígéretek kibontakozásában. Igen, ez az időszak meghatározó a másikban (édesanya) és az önmagunkban való bizalom kialakulása tekintetében. Az önbizalom és a másikban való bízni tudás képességének a megszületése az első év végére tehető. Mindenkinek, de az alkotó, újat létrehozó, teremtő tehetségeseknek, akik nem a kitaposott ösvényen haladnak fokozottan szükségük van az önbizalomra az önmagában való bízni tudásra, a képes vagyok rá, a meg tudom csinálni, élményére. Ezzel együtt, tőle elválaszthatatlanul fontos a másikba vetett bizalom kialakulása is. Nemcsak azért, mert az ember társaslény, és nem tud egyedül, más emberek, a társadalom nélkül élni, hanem azért is mert a tehetség hasznosítása, ami vonatkozhat magának a személynek, vagy az általa létrehozott produktumnak az „eladására” más emberek nélkül elképzelhetetlen.

Az önbizalom alapja az önbecsülés, amit az jelenti, hogy a gyermek megtanulja magát értékes személyként megélni. Ezt meghatározó módon szintén a kora gyermekkorban tudja megtapasztalni, megtanulni a szülői szeretetet által. Azon az élményen keresztül, hogy „fontos vagyok, értékes, szerethető, önmagamért, olyanként amilyen vagyok!” Ez az alapélmény teszi lehetővé a reziliens fejlődését, azt, hogy képes legyen az újrakezdésre, a nehéz helyzetekből való felállásra, s tegye mindezt maradandó sérülés, azaz a céljai feladása nélkül. Ez a belső stabilitás minden ember számára elengedhetetlen. A tehetségnek viszont a saját kreativitása következményeivel való megküzdéshez fokozottan szükséges. Gyakran mondjuk a tehetséges emberre, ha kidobják az ajtón bemegy az ablakon. A megélt kudarcok feldolgozása, csak egy magas önbecsülés és reziliens viselkedés alapján lehetséges. A tehetségeknek pedig ebből jut bőven, de jó esetben „észrevétlenül” küzdenek meg vele.

Feltehetően elgondolkodik a szülő, hogy miért nincs már szó, zenéről, sportról, vagy matematikai képességek fejlesztéséről? Ez is sorra kerül majd, azonban a speciális képességek fejlesztése előtt - elsősorban a szülőnek majd a köznevelési intézmények pedagógusainak is - a legfontosabb feladata a gyermek komplex személyiségfejlesztése. Annak a biztos bázisnak a megteremtése, amin majd a speciális képességek fejlődni, szárnyalni tudnak.

HOL LEGYEN A HANGSÚLY? SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS ÉS/VAGY KÉPESSÉGFEJLESZTÉS?

Időzzünk még a teljes személyiségfejlődésnél, -fejlesztésnél, nézzük meg a játék hatását a tehetségfejlesztésre. A játék kreativitást fejlesztő szerepét senki nem vitatja, éppen úgy, mint azt sem, hogy a kreativitás eleme a tehetségnek. Itt azonban ennél többről is szó van, nevezetesen az örömnek, az együttes élménynek, a flownak a megélésről. A játék legtöbb esetben nem elválasztható a szorongás bizonyos mértékétől, ez azonban annak kezelését tanítja meg, és nem megbetegítő, hiszen „ez csak játék”. A siker és a kudarc viselésének, feldolgozásának tanulása éppen annyira fontos, mint a „van másik életem” azaz az újrakezdés lehetősége, újabb játék, esetleg a stratégia megváltoztatása, a kísérletezés lehetőségének megélése. A gyermek megtanulja a teljesítmény és az öröm összekapcsolását, miközben nemcsak az ő később tehetségterületén fejlődik, hanem társas kapcsolataiban is. A játék agressziót csökkentő hatását ismerjük, hiszen egyszerre együttműködni,-ami elengedhetetlen a játékban – és tudatosan fájdalmat okozni a másiknak, agresszívnek lenni, igen nehéz, vagy lehetetlen. Az öröm és a motiváció idegrendszeri elemei azonosak, tehát a játék öröme, mintegy energiát, hajtóanyagot ad más tevékenységek elvégzéséhez. A játék azon keresztül, hogy tapasztalatokat szerzünk valamilyen képességünkről, még a társas visszajelzésen keresztül is hozzájárul az énkép realitásának alakuláshoz.

A HIBÁKBÓL TANULÁS FONTOSSÁGARészképesség gyengeség.

A sikerkereső-kudarckerülő attitűd fogalmakat Atkinson vezette be. Megjelenését jól ismerjük mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében. Örökletes jellemzői mellett a szülői nevelési hatása meghatározó abban, hogy a gyermek a két véglet (sikerkereső-kudarckerülő) által meghatározott intervallumon belül hol működik/tevékenykedik inkább. Az a gyermek, akinek meg van/volt engedve a hibázás lehetősége, (mert azt a szülő a tanulási folyamat részeként kezelte) sok olyan visszajelzést kapott, hogy „kezdd újra”, „csináld másként” „jó lesz” . Ez nagyobb aktivitással, kezdeményezéssel kapcsolódik össze, Reziliensebb viselkedéssel, a siker megélésének örömével a kudarcos helyzetekből való gyorsabb felállás képességfejlődésével jár együtt. Ha a szülő többször ad a gyermeknek olyan visszajelzést, ami a kudarcot, az inkompetenciát erősíti fel, az „erre sem vagy képes” üzenetet adja, ez az önbizalom vesztésen túl a feladathelyzetek kerülésében is megjelenik. A gyermek védve személyiségét, kerülni igyekszik az újabb kudarcot. A tehetség kibontakozásához azonban sok-sok kezdeményezés, újrakezdés, próbálkozás, szükséges, amit inkább a sikerkereső viselkedés támogat.

Már a kisiskolás korban jól látható a tehetségígéretek önállósága, kezdeményezőképessége, autonómiája. Saját ötleteik vannak, nehezen viselik a kontrollt, saját szabályaik szerint működnek. A szülők egyik legnehezebb feladata a mérték beállítása a szabályok vs önállóság, a külső kontroll, belső kontroll kialakítása során. Miközben a kisgyermekeknek elengedhetetlen a szülői külső kontroll, a szabályok, a mit lehet és mit nem lehet megtanulása, ennek mind a túlzott megtartása, mind a túl gyors átengedése nehezíti a gyermekek fejlődését. A külső kontrollon épül ki a Rotter által meghatározott belső kontroll, ami a tehetséges gyermekeknél meghatározó. Az erős külső kontroll gúzsba köti a saját határok kialakítását, a viselkedés kontrolálása pedig nehezíti a gondolatok szárnyalását. A külső kontroll teljes vagy korai elengedése a bizonytalanságot, ezek keresztül pedig a szorongását növeli a gyermeknek, ami ellene hat a flow, az örömmel végzett tevékenység megélésnek, nem támogatja a tehetség kibontakozását.

TENNI VAGY KERÜLNI?

Sok szó esett a mit tegyen a szülő feladatokról, érdemes azt is átgondolni mit ne tegyen!

Ezek közül elsőként a kiváló képességekre alapozott címkézésről szóljunk, ennek negatív hatásáról, még akkor is, ha ez a címke „tehetséges vagy” önmagában pozitív. A tehetséges vagy, tőled elvárjuk, hatalmas teher kisiskolás korban (is), növekvő szorongást válthat ki a „vajon most is meg tudok-e felelni a velem szemben támasztott elvárásoknak”? A növekvő szorongásnak már nem serkentő, hanem a teljesítményt mérséklő hatása lehet. Ilyenkor a tehetséges gyermek belekerül egy lefelé menő spirálba. A szorongása egyre gyengébb teljesítményt eredményez, ami további szorongásnövekedést, önbizalom csökkenést okozhat. Felteszi magának a kérdést, mi van, ha mégsem vagyok olyan tehetséges, mint gondolják rólam? A lebukástól való félelmében inkább elkerüli azokat a tevékenységeket, amelyekben egyébként jó teljesítményt nyújt. Hogyan kerülhetjük el ezt a csapdát? Az adottságok, képességek helyett/mellett helyezzük a fókuszt az erőfeszítésre, a gyakorlásra a befektettet energiára!

A korai tehetségazonosítás a szülőnek a saját felelősségén keresztül is teher, hiszen nagyon jól akarja vinni a szülőszerepét. Ennek lehet következménye a szakirodalomban leírt „bőségszaru” gyermek fogalom, amikor a szülő mindent és annál is többet meg akar adni a gyermekének. Ennek következtében viszont a strukturálatlan (szabad) időt, veszi el a gyermektől, akinek minden perce jól szervezetetten fejlesztésekkel, edzésekkel. különórákkal kihasznált. Így csak játékra nem marad ideje, aminek jótékony hatásait korábban már kifejtettük. Viszont az időnyomás olyan nagy stresszfaktor a kisiskolás számára, ami ezen helyzetek elkerülését váltja ki. A szülő pedig nem érti, amikor a gyermek tehetséges, sikeres, kiváló eredményei vannak, miért akarja „elkerülnie” az adott tevékenységeket. Nem könnyű, de érdemes ezekben a helyzetekben feltenni a kérdést, a gyermeket támogató tevékenység rólunk szól, vagy a gyermekről? Saját szülői szerepünket szeretnék jól vinni, vagy a gyermek céljait támogatni.

Ez ugyanakkor kettős helyzet is. Amennyiben a gyermek akarja, önindította módon pl. a heti 4-szeri edzést, vagy bármilyen, nekünk felnőtteknek már megterhelőnek tűnő gyakorlást, nem kell félteni, ez az ő célja, öröme, sikere, aminek hatalmas a motiváló ereje. Belső motivációból a kisiskolásoknak sokkal nagyobb a teherbírása, mint gondolnánk.

MIKOR MUTATKOZIK MEG?

Már az óvodás életkorban felfedezhető a zenei területen való jó adottságok megléte, vagy a vizuális, mozgásos területen való gyors fejlődés. Látható jelei vannak a matematikai-logikai gondolkodás életkort meghaladó fejlődésének, vagy éppen a spontán olvasás tanulással hívja fel a figyelmet magára a kisgyermek.

A kisiskolás korban a sokoldalú, elmélyült érdeklődés, az egyik figyelemfelhívó jel. Meghatározóvá válik a tantárgyakhoz kötött tehetségterületek megjelenése. Például az életkorát meghaladó ismeretek a természetről, az állatokról, növényekről. A gyermekek nagyon sokat tudnak kis területekről, vagy egyes dolgokról. Állatokról, pl. dinoszauroszokról, vagy éppen a halakról, igen gazdag a növény,- állatfaj ismeretük, amelyek természettudományos érdeklődésre vallanak. Az érdeklődés az adott dologgal való tartós elmélyült foglalkozás pedig alapja a tehetség kibontakozásának.

Kisiskolás korban a nyelvi területen tehetségígéretű gyermekek szépen érthetően beszélnek, igényesek a nyelvhasználatban, igen gazdag szókinccsel rendelkeznek. Szeretnek olvasni és szinte falják a könyveket, gyakran alkotnak, használnak szójátékokat, jellemzőjük a nyelvi humor. Szeretnek mesét, verset mondani esetleg ezek írásával, saját nyelvtani szabályok kitalálásával is foglalkoznak. Az iskolában a versenyeztetés mellett a tehetségműhelyek, szakkörök kínálnak a gyermekeknek lehetőséget a magasabb szintű, az elemzéssel, a saját vélemény megfogalmazásával, illetve az alkotással, írással kapcsolatok tevékenységek végzésére.

Egészen meghatározó jelek utalnak a vezetői tehetségre. A gyermek élvezi, ha társaságban van, ott szerepelhet, könnyen el tudja érni, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Képes kihasználni a másokban, elsősorban a felnőttekben rejlő lehetőségeket, és azt a célok elérésbe átfordítani. Rá tud hangolódni mások szükségleteire, hatékonyan tud segíteni, és befolyással lenni társaira és az idősebbekre is, életkorát meghaladó felelősségvállalás is jellemzi.

A matematikai érdeklődés, gyors gondolkodás, következtetni tudás szintén hamar látható. Az elköteleződés a problémák megoldása mellett, a kitartáshoz az ötletek sokféleségének kipróbálása tartozik. Fejlesztésének egyik legkiválóbb lehetősége a kisiskolás életkorban a sakk. Több iskolában ezt konkrét tehetségfejlesztő programként is működtetik. A gondolkodás fejlesztése mellett a kivárni tudás, az érzelmek kontrollálása képeségét éppen úgy fejleszti, mint a társas, együttműködési kompetenciákat közöttük az empátiát is.

Amikor kisiskolás életkorban jellemezünk egy érdeklődési területet, ahol a gyermeknek jó adottságai képességei vannak, amire ráépül egy, inspiráció, kitartás a gyakorlásra, a terület kihívásainak örömmel fogadása, érdemes gondolni az életkorra, a személyiség fejlődés folyamatára. Nevezetesen, hogy elsődlegesen gyermek, és másodlagos jellemzője a tehetség ígérete.